Tüskevári Általános Iskola

„Kezdődjön a béke veled!” – 10 éve ezzel a mottóval indította el Békenap nevű programját iskolánk hagyományteremtő céllal a békés összetartozás jegyében.

A hagyomány azóta is él, s idén projekthét keretében foglalkoztak diákok és tanárok e fontos témával.

A program megnyitóján elhelyezésre került az aulában egy „Mindennapi örömeink” és egy „Tele van a hócipőm” feliratú gyűjtő, amelybe diákok és tanárok elhelyezhették napi élményeiket azzal a céllal, hogy a napjainkat beárnyékoló bosszúságok mellett tudatosan vegyük észre az örömeinket is, s lehetőleg azokból minél többet.

A pedagógusok azt a kérdést járták körül a gyerekekkel, kinek mit jelent a béke, s az egyes tantárgyakon keresztül miként lehet megragadni a lényegét. A közös elmélkedés, ötletelés és tevékenykedés eredményeként értékes gondolatok, kreatív alkotások, sokoldalú megközelítések születtek a hét során.

Tanmesék, drámajátékok, nonverbális kommunikációs játékok által az érzelmek sokfélesége került a középpontba.

Megfogalmazódtak, s a gyerekek munkája nyomán azóta is olvashatók az iskolánk falain elhelyezett plakátokon a harmonikus emberi kapcsolatok varázsmondatai - német nyelven, magyarul, és egy „Boldogabb februárt” című naptár lapjain.

EQ-fejlesztő játékok segítségével az emberi kapcsolatok sokfélesége, az érzelmeink és az egészségünk kapcsolata, valamint az önismeret került a fókuszba.

A pozitív emberi tulajdonságok, értékek, szimbólumok, képek összegyűjtésével szebbnél-szebb szófelhők, logók és egy látványos montázs is elkészült.

A kicsik keze által születtek csodaszép békemandalák, valamint érzelmeit, arckifejezéseit változtatni képes bohócremekművek.

A jó hangulat megteremtéséhez a közös éneklés és a mozgás is hozzájárult. A sportolás öröme és egészségünkre gyakorolt pozitív hatása mellett megfogalmazódott a békével való kapcsolata is: bár a világban több ország háborúban áll egymással, ezen országok sportolói a pályán nem ellenségek, hanem ellenfelek. A sportban a béke azt jelenti, hogy a játék szellemének tisztelete a közönségnek és az ellenfélnek is kijár.

A projekthét zárórendezvényén minden osztály bemutatott valamit az elkészült munkái közül. Összegeztük a projekthét eredményeit, s reméljük, a közösségi élmény hatása sokáig velünk marad.

A háborúkat, a világ globális problémáit mi nem tudjuk megszüntetni, ehhez kicsik vagyunk. De elkezdhetjük a változást saját magunkon. Minden egyes napunk alkalom arra, hogy ezért lépéseket, gesztusokat tegyünk: meghallgatással, megértéssel, türelemmel, elfogadással, öngondoskodással. S hittel a szívünkben, hogy „sok kis ember sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.”

A hét végére elkészült egy csodálatos virágdekoráció, amelynek létrejöttében szó szerint „mindenkinek a keze benne van”. Mindenki egyedi stílusban és technikával, nevét megjelölve alkotta meg saját tenyerének rajzát, melyekből, mint szirmokból végül egy gyönyörű virág nyílt ki, jelképezve, hogy „mindannyian egyediek és különlegesek vagyunk, de együtt remekművet alkothatunk”.

Békepitypangnak neveztük el , s abban bízunk, hogy a magszórás sem marad el, s miként a pitypang (más néven gyermekláncfű) repülő magocskái, a mi békénk is tovább örökíti magát…

 

További képeink itt találhatók

A magyar kultúra napját január 22-én ünnepeljük, mert 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Ez a nap a magyar identitás, irodalom, művészet és hagyományok tiszteletének kiemelt alkalma. A magyar kultúra napja arra is lehetőséget ad, hogy jobban elmélyedjünk nemzeti értékeinkben, megemlékezzünk nagy alkotóinkról és kifejezzük összetartozásunkat.

A Tüskevári Általános Iskola hatodik osztályosai egy rövid műsor keretében idén január 24-én felidézték, hogy mit is jelent minden magyar ember számára a magyar kultúra, mikortól ünnepeljük. A háttérben a Csíkzenekar Örökségünk című dalát hallhattuk. A gyerekek nagyon izgultak a fellépés előtt, de sikeresen helyt álltak, jutalmuk vastaps lett.

A hagyományt idén egy kicsit kiegészítettük azért, hogy még emlékezetesebb legyen ez a nap és mindenki még jobban a sajátjának érezhesse. A hét első felében minden osztály minden diákja valamelyik rajz vagy technika óra keretében komoly feladatot kapott: egy magyar népi motívumokkal keretezett rajzlapra Himnuszunk első versszakát kellett rovásírással megörökíteni, illetve a keretet is ki kellett színezni. Mindenki számára nagy kihívást jelentett a munka, de a gyerekek hatalmas szorgalmának és tanáraik segítő útmutatásának köszönhetően gyönyörű alkotások születtek mind az alsóbb mind a felsőbb osztályokban. Igazán nehéz volt kiválasztani azt a néhány igazán kiemelkedő alkotást, melyet végül, amikor a megemlékezést tartotta a hatodik osztály a könyvtárban, ki is állítottunk, hogy mindenki megtekinthesse őket.

 

2025. január 27-én immár negyedik alkalommal látogattak el hozzánk az óvodások, hogy betekintsenek az iskola mindennapjaiba és részt vegyenek egy különleges, zenés, játékos foglalkozáson. Az óvodából minden korcsoport képviseltette magát, így a kicsiktől a nagycsoportosokig mindenki együtt élvezhette a programot, mely egy mozgásos ráhangolódással kezdődött. A gyerekek a zenebirodalom dzsungelébe képzelték magukat, ahol egy kismajom mutatott nekik ritmusos mozdulatokat. A „Tapsolj Velem” című gyerekdal segítségével a kicsik lelkesen mozogtak, tapsoltak, és ezzel megalapozták a jó hangulatot. A ráhangolódást követően egy mondókás játék („Ecc-pecc kimehetsz”) következett, melyre labdát adtunk körbe ütemre, így fejlesztve a gyerekek ritmusérzékét és figyelmét. Ezután egy új mondókát tanultunk meg, a „Kecske ment a kertembe” versikét, amelynél különböző mozdulatokat párosítottunk a ritmushoz: lábcsapkodás, taps, kézrázás és fej fölötti taps. A gyerekek lelkesen követték az instrukciókat, és egyre ügyesebben váltogatták a mozdulatokat.

Ezután az ovisok székeket és „dobütőket” kaptak, hogy a zenebirodalom dobseregévé alakuljanak. Kopogtatással és ütemes mozdulatokkal keltették életre a menetelő zenekart, amit nagyon élveztek.

A következő feladat a néptáncé volt, ahol a gyerekek megismerkedtek a „pozsonyi sétatéren”, illetve, a „három lábú görbe szék” tánclépéseivel. Az óvónők is csatlakoztak, így még vidámabbá vált a hangulat. A zenei aláfestés és a közös tánc mindenkit magával ragadott.

Végezetül a kicsik egy hosszú kígyóvá alakultak, az „Én vagyok a kígyó” játék során. A gyerekek lelkesen kanyarogtak együtt, miközben ritmikus zene szólt.

A foglalkozás zárásaként körbe ülve, nyugodt levezető beszélgetés során osztották meg az ovisok, melyik részt élvezték a legjobban. A legtöbben a táncot és a kígyójátékot emelték ki, de a mozgásos ráhangolódás és a labdás mondókázás is nagy sikert aratott.

Egy vidám és mozgalmas délelőttöt tölthettünk együtt, amely egyszerre volt szórakoztató és fejlesztő hatású. Köszönjük, hogy ismét vendégül láthattuk az óvodásokat, és már nagyon várjuk a következő találkozást!